skip to Main Content
+36 30 2392424 Online előjegyzés Rendelő Rendelésünk május 10-től zavartalanul működik!

A humán egészséges bélflóra

Születéskor az újszülött béltraktusa steril, kolonizációja az anyai vaginális flóra baktériumaival (enterobacteraceae, streptococcusok, staphylococcusok) kezdődik. Ezek a mikroorganizmusok részben megtelepednek, részben az oxigén metebolizációjával kedvező – anaerob – környezetet teremtenek a Lactobacillusok és Bifidobacteriumok megtelepedésének.  A fokozatosan kialakuló mikroflóra mennyiségi és minőségi összetételét – anyatejes táplálás esetén – eleinte a colostrumban jelenlévő IgA, majd az immunrendszer B-lymphocytái szabályozzák szekretoros IgA-n keresztül. A kialakuló mikroflóra tagjai jelentős szerepet játszanak a bélhám (villusok, crypták) érésében, az angingenezisben. immunmoduláns szerepük is van, melynek hatására az újszülött Th2 túlsúlyú cytokin profilja fokozatosan az egyensúly irányába tolódik el. Ezen folyamatok jelentőségét igazolja, hogy a „csíramentes” állatok súlya, bélhámjuk fejletlensége (az epithelialis proliferáció csökknet, villusok vékonyabbak, crypták sekélyebbek) és a Peyer plaque-jainak fejlettsége (kevesebb kisebb centrum germinatívum, plasmasejtek nincsenek) elmerad az egészségesekhez képest. Humán vonatkozásban is igazolták, hogy a császármetszéssel született, nem anyatejes táplálásban részesülő és tartósan csíramentes közegben (inkubátor) tartott gyerekekben ez a folyamat mintegy 2-4 hetet késik vagy nem is alakul ki tökéletesen.Az egészségesen kialakult bélflóra méretei megdöbbentőek. A közösséget mintegy 400-500 faj alkotja, melynek egy része állandó (autochton), más részük csak átmenetileg tartózkodik az emésztőtraktusban (allochton). A csíra­szám szám a gyomortól a rectumig haladva 103-1012/g-ig változik. Ha tömegüket lemérnénk, kb. 1-1,5 kg-ot nyomna! 100-szor több gént hordoznak mint a teljes humán genom.Óriási metabolikus aktivitást képviselnek, ezért sok szerző az “anaerob bioreaktor” kifejezéssel illeti ezt a kö­zösséget, mely fermentációs termékei­vel napi energiaszükségletünk mintegy 10%-át képes szolgáltatni. Egyrészt serkentik az epithel sejtekben a fuco­sylált glikánok termelését, melyet saját energiaforrásként használnak, másrészt olyan metabolitokat termelnek, melyek szekunder módon protektív nutriensek mint az arginin, a glutamin, és a rövid láncú zsírsavak. Részt vesznek a meg nem emésztett és az emészthetetlen polysaccharidok (pl.:cellulóz) lebon­tásában. Segítik számos ásványi anyag felszívódását (Ca, Mg, Fe) és emellett a vitaminokat is termelnek számunkra (B ­vitaminok, K-vitamin).Az ép bélflóra a bél motilitására is pozitív, szabályozó hatást gyakorol. Számos állatkísérlet igazolta, hogy á bélflóra baktériumai fontos szerepet játszanak a bélmotilitás fiziológiás cik­lusában, főleg az aborális MMC (Migrating Myoeletric Complex) kialaku­lásában és kevésbé a postprandialis myoelektromos válaszban. A hatás a kü­lönböző neuropeptidek és neurome­ssengerek szabályozása, illetve a bak­teriális (anaerob) fermentációs produk­tumok direkt hatásán keresztül érvé­nyesül. A csíramentes állatokban a mo­tilitás lassul, a migrációs komplexek között hosszabb intervallumok mutat­hatók ki. A legkifejezettebben a Lacto­bacillusok és a Bifidobacteriumok fokoz­zák a motilitást. 

A bélflóra biológiai aktivitása 

A bélflóra biológiai aktivitását három szinten fejti ki. Ezek a folyama­tok egyrészt a microbiota saját túlélését és fejlődését biztosítják, másrészt a gaz­daszervezet számára is létfontosságú­ak. A bonyolult mechanizmusok számos eleme még nem ismert teljesen, de az eddig felhalmozott tudás is érzékelteti óriási jelentőségüket. 

Intermikrobiális kapcsolatok 

Az utóbbi idők egyik legérdekesebb felfedezése volt a baktériumok egymás közötti kommunikációját biztosító sejt-­sejt szignálrendszer (Quorum Sensing). A szignál-molekulák (autoinducerek) olyan fehérjék, melyek species-species és interspecies kommunikációt biztosí­tanak. Szerepük van a bakteriális biofilm kialakításában és a patogenitást biztosí­tó gének expressziójában is. Tehát mind a bélflóránk tagjai, mind az akvirált patogének így kommunikálnak.A flóra egyik legfontosabb fiziológiás szerepe az emésztőtraktus védelme a patogének megtelepedésével szemben (kolonizációs rezisztencia). Ezt számos összehangolt mechanizmus biztosítja. A legegyszerűbb az, amikor a flóra bak­tériumai a mucosához tapadva az epithel sejteken lévő receptoron kompetícióba lépnek a patogénekkel. A flóra számos a patogének adhézióját gátló fehérjét is termel és egyes tagjai a patogének növekedésének direkt gátlá­sára is képesek.A Lactobacillusok hidrogén-peroxid­ot és baktericid anyagokat termelnek. A Bifidobacteriumok és a Lactobacillusok által termelt acetát, lakfát pH csökkentő hatása gátolja a patogének szaporo­dását.

Mikróba-epithelium

A flóra baktériumai és az epithel sej­tek közötti kommunikáció legújabb is­mereteink szerint szintén szignálmo­lekulák révén történik. A patogénekkel szembeni kolonizációs rezisztencia biz­tosításában igen érdekes mechaniz­mus, ahogyan a Bacteroides thetaiotao­micron a patogénekre baktericid hatású fehérjék szintézisét indukálja a Paneth­-sejtekben. A microbiota egyes baktériu­mai képesek az epithel sejtekben ser­kenteni a fucosylált glikánok termelését, melyeket aztán saját energiaforrásként használnak fel. Ugyanakkor a flóra szá­mos olyan metabolitot termel, melyek szekunder módon protektív nutriensek (arginin, glutamin, rövid szénláncú zsír­savak) az epithel számára. Másrészről a flóra fontos szerepet játszik a bél fej­lődésében az epithel sejtek érését és az angingenezist indukálva. Ez is valószí­nűleg a szignál molekulák lokális génre­guláló hatásán keresztül érvényesül. Ezek a komplex folyamatok biztosítják a mucosa integritását, melynek jelentősé­ge óriási. Az ép mucosa számos toxin, allergén penetrációját, felszívódását akadályozza meg. Természetesen az intakt mucosa szerepet játszik az invazív kórokozók (pl.: Salmonella) be­hatolása elleni védelemben is. Az flóra súlyos pusztulása esetén elektronmik­roszkóppal “lyukas mucosa” (leaky gut) képét észleljük, mely számos súlyos következménnyel jár. 

Mikroba-perifériás immunszisztéma 

Már a flóra születés utáni kia­lakulásánál említettük a bélbaktériumok és az enterális immunszisztéma folyam­atos és kölcsönös kommunikációjának jelentőségét, mely egész életünkön át megmarad. Fontos tény, hogy az im­munrendszer mintegy 70%-a a béltrak­tusban és ahhoz kapcsolódóan (mesen­terialis nyirokcsomók) helyezkedik el. Egészséges egyénben a flóra tagjaival szemben immuntolerancia észlelhető, melyet számos mechanizmus biztosít (mucosalis barrier, szelektív IgA-block, M-sejtekhez való kötödés hiánya etc.). A flóra tagjai szinte minden ponton sze­repet játszanak az immunfolyamatok­ban. Modulálják az antigén felvétel, pre­zentáció, degradáció folyamatát, serken­tik az IgA termelést (L. casei, L. acido­philus). A Lactobacillus lactis anti-inflam­matorikus cytokint (IL-10) termel, né­hány Bifidobacterium (B. longum, B. bifi­dum) pedig serkenti az IL-10 termelődé­sét. A B. bifidum és a L. acidophilus a macrophagok phagocytoticus aktivitását fokozzák.E három szint kifejezi a bélflóra há­rom legfontosabb biológiai feladatát, melyek a következők: a kolonizációs rezisztencia biztosítása, a mucosa integritásának megőrzése és az immunmoduláns hatás.

Irodalom

www.progastro.hu

1. Gronlund MM, Lehtonen OP, Eerola E, Kero P. Fecal microflora in healthy infants born by different methods of delivery: permanent changes in intestinal flora after cesarean delivery. J Pediatr Gastroenterol Nutr 1999;28:19-25.2. Demeter P. A probiotikumok alkal­mazásának lehetőségei emésztőszervi betegségekben. LAM 2006;16(1):41-47.3. Isolauri E, Majamaa H, Arvola T, antala I, Virtanen E, Arviolmmi H. Lactobacillus casei strain GG reverses increased intestinal permeability induced by cow milk in suckling rats. Gastroenterology 1993;105:1643-504. Aendekerk, S., Diggle, S. P., Song, Z., Hoiby, N., Cornelis, P., Carrara, M. and Williams, P. The MexGHI-OpmD mul­tidrug efflux pump controls fitness, antibiotic susceptibility and virutence in Pseudomonas aeruginosa via 4-quinolone-dependent cell­to-cell communication. Microbiology 2005; 151: 1113-1125.

Back To Top